2015. április 7., kedd

Köszöntelek!

Szia, Kedves olvasó!
Köszöntelek a blogon!


Miután Dellával kitárgyaltuk, hogy egyikünk sem tud ilyen köszöntő bejegyzést írni, neki is állnék. 
Nem szeretném elsütni a szokásos szöveget, mert szerintem mindenki a haját tépi már egy ilyen után, így szolnék pár szót.
A történet már régebben megfogalmazódott bennem, de csak most jutottam el oda, hogy úgy érzem, lenne időm tovább írni, és blog formájában megmutatni az embereknek. Ha a fülszöveget elolvasod, biztos azt gondolod, hogy ez is csak egy olyan unalmas, semmitmondó sztori lesz, de nem. Tizenévesen nem akarok világmegváltó dolgokat írni, mégis, azt érzem, ez a történet más. Ez a barátságról, a fiatalságról, a sok kalandról, amit nem lenne szabad kihagynunk az életben, és nem utolsósorban a szerelemről. Tehát, egy átlagos blog, de nekem mégis többet jelent. Jó, most, hogy befejeztem az érzelgős részt, megemlítenék pár fontosabb dolgot. Két történet lesz a blogon, az egyik Sophié, akinek a naplóit olvashatjuk, a másik a lánya, Adalie mindennapjait írja le. A két történet párhuzamosan fut, sikerült összekötnöm őket, mivel Adalie miközben éli az életét, az édesanyja naplóit olvasgatja. Onnan lehet megkülönböztetni őket, hogy amíg Adalie részei sima betűsek lesznek, Sophienál alkalmazom a jól bevált dőlt betűket, elvégre, kézzel írt! Ne aggódjatok, lehet, hogy zavarosnak tűnik, de szerintem jól nyomon követhető.
És, mivel a design elkészült, a trailer ebben a pillanatban is készül, a könyvborító pedig hamarosan látható lesz, gondoltam, elkezdem reklámozni.
Aki esetleg nem szereti a One Directiont, az is nyugodtan olvashatja, hiszen nem híresek benne, csupán egy feltörekvő rockbandáról beszélhetünk, akik a házukban próbálnak a szomszédok legnagyobb bánatára.
Eléggé sok szereplőt figyelhetünk meg benne, néhány helyen már túl sokat, így ha netán összezavarodnátok, vagy a szereplők modul verné ki a biztosítékot, inkább képzeljétek el ti őket!
A prológus várható megjelenése a hónap közepén, vagy végén várható, azután pedig szerdánként, szombatonként friss, ropogós rész, mert nem lettek túl hosszúak a napok, összevonni meg nem szeretném őket.
Azt hiszem, így nagyjából ennyi.
A fülszöveget ide is beteszem, hátha kedvet kaptok:



Adelia élete fenekestül felfordul, mikor az édesanyja ráhagyja naplóit, melyeket tizennyolc éves korától kezdett el írni. Miután autóbalesetben meghaltak a szülei, csak a legjobb barátnőjére, Katherinre számíthat. A sok kötetből álló élettörténet három év fontos eseményeit írja le, ám a lány nem érti, miért kellenek hozzá a kódok, és miért hagyja rá ilyen titkosan az anyja. A naplókat olvasva rádöbben, hogy anyja, Sophie, és apja, Liam rengeteget változtak az évek során, és megérti, miért nem mondta el neki az anyja, hogyan ismerkedtek meg. Rengeteg régi, rég nem látott ismerős, rengeteg titok, és egy egyszerű történet, ami megmosolyogtat, megnevetett, és megsirat. Két lány története, amik nagyon hasonlóak, mégis, más végkimenetelűek.